TÖRTÉNELME

Elõször 1552-ben jelenik meg írásos dokumentumban. A legenda szerint kezdetben az Ili partján feküdt majd az Ilva és Someșul (Nagy Szamos) összefolyásához költöztették egy “Poiana”-nak (mezõ) nevezett helyre, ma Văleni.

A legenda szerint Livezile-n (Jád) élt két testvér, az egyiket közülük Ili Mic-nek (Kis Ili) hívták, akik a tatár betörõk elõl menekülve a hegyek közé rejtõztek családjaikkal és marháikkal a Strâmba hegyen átkelve egy rejtett völgybe. A helység neve ma is „Valea Ili“. Ez a völgy Ilva Mica (Kisilva) határában fekszik. Az Ili partok forrása a Bazarnicului dombból fakad. Ez a 20 családból álló közösség alapozta meg a késöbbi települést, melynek kezdetben „Ciungi“ volt a neve. Késöbb az Ilva és a Someș (Szamos) partján levõ “Poiana” nevû területre költöztek, egyetlen terület ami megfelelt egy településnek. A többit erdõ borította.

 

SZOKÁSOK

Az itt lakók híven õrzik hagyományaikat. Tavasszal (május közepén) mikor a juhokat legelõre viszik, ”Împreunatul oilor“, az egész falu ünnepel. Egy nappal azelõtt a júh tulajdonosok a megbeszélt helyen õsszegyülnek, megfejik a juhokat, mérik a tejet és ekkor állapítják meg mindenkinek a sajt és orda járandóságát.

 

A házak fából épültek, tornácos házak, „târnaţ“, faragott tartóoszlopokkal. A házak belsõ díszitése jellegzetes népi szöttesekbõl, cserép tányérokból illetve kézi festésû szentképekkel történik. A sütõkemence a házban van jól meghatározott helyen, általában nagy, a lakás csaknem egynegyedét foglalja el. A szõnyegek, (ţoluri), törlõk virág és állat motivumokkal vannak díszítve ami jellegzetes a helyi kifejezésmódra. A szõnyegek gyapjúból és kenderszálból készülnek.

 

A hagyományos viselet gyapottból és kender szálból készül. A férfiak fehér nadrágot, „cioareci“, hosszú inget viselnek amit derékövvel kötnek át. Fejfedõjük a kalap melynek széles karimája van, ilyet viselnek a Szamos völgyén mindenhol. Munkanapon a lábbeli a bocskor volt, ünnepnap bakancs vagy csizma.Télen a júhbõrbõl készült bekecs a szokásos viselet.

A nõk viselete változatosabb, az idõsek fekete kendõt, „năfrămi“, és júhbõrbõl készült mellényt viselnek. A lábbeli bocskor, cipõ vagy csizma, “ciobote”. A fiatal lányok fekete bársonyból (brason) készült mellényt viselnek. Az ingujjak, „piept“, és a szoknyák, „poalele“, virágmintás varrásokkal lettek díszítve, „pene“, ami elüt a kendõk hímzésétõl.

A legények gyöngy diszitéssel ellátott kalapot, „gerdănele“, viselnek egy vagy két pávatollal kitûzve, “păuniţa”.
Az esküvõ nagyon fontos mozzanat a falu életében, sajnos kezd veszíteni õsi jelentésébõl.

A meghívást a legények végzik, „cemători“, lóháton bejárják a falut ünneplõbe öltözve. A lovakat virágokkal és varottas kendõkkel díszitik. Az esküvõ napján egy fiatal kidiszitett zászlóval vezeti a násznépet. A mulatság másnap reggel ér véget közben éjfélkor a fogadalom, „făgădaşul“, begyûjtik az ajándékot – fõleg pénzt, eljárják a menyasszonytáncot, és más különféle helyi szokásokat.